2016. május 30., hétfő

Tóth Emese Éva – Molnár Krisztina Rita: SZÍNEHAGYOTT VILÁG Avagy: Mi lenne, ha valaki ellopná a színeket a világból?




Hogy mi lenne…? Ha ellopNÁ…? De hiszen ellopták már réges-régen. Mindenki ismeri ezt a történetet, csak senki sem szeret beszélni róla! Mesélni meg…? Na, azt végképp nem.

Hacsak nem valami locsi-fecsi tollforgató. Pontosabban klaviatúra-nyomogató. Mert a tollakat is ellopta már valaki, talán épp azidőtájt, amikor a színeket. Még az is lehet, hogy barátok voltak. Először a lúdtollakat, később a töltőtollakat, még később a golyóstollakat tüntették el. Mindenki tudja, hogy már az ötéves gyerekek is előbb tanulnak meg gombokat nyomogatni, mint betűket írni! Fekete betűket nyomogatnak fehér képernyőre, és mire iskolások lesznek, már nem is értik, hogy mi a csodának kellene megtanulni a kézzel írást. Fárasztó, és még bütyök is nő az ember középső ujján.

Volt egyszer egy költő, aki színes tintákról álmodott, Kosztolányi Dezsőnek hívták. De ma már csak az ismeri az álmát, aki nem jár két lábbal a földön, nem e világra való, és színes tollakkal papírra irkál. Mert ebben a színehagyott világban még mindig akad egy-két Marslakó, akinek ez a vágya. A színek, a toll meg a papír. Ők szoktak írogatni mindenféle finom borítójú füzetkékbe és noteszekbe, amit nappal a szívük fölött őrizgetnek a belső zsebükben, éjjel pedig a párnájuk alá dugják, hogy senki ember fia el ne vehesse tőlük. Az ilyenfélék a tollakat is gyűjtik, és nehogy azt higgyük, hogy csak a töltőtollakat, szép vékonyan író zselés filceket! Nem ám! Ez a típus az elhullott madártollat is úgy szedegeti fel a földről, mintha kincsre lelt volna! Különös, égi üzenetre! No hiszen! Igazán mulatságos.

Aztán akadnak olyanok is, akik fázni kezdenek, ha nincs minden telezsúfolva körülöttük tiritarka, hupilila, cinóberpiros és pink fittyfenével. Így aztán ezt a sápatag kort megtöltik kulcstartóval meg öngyújtóval meg… mivel is még? Igen, igen, eszembe jutott! Plüssállatokkal! Rózsaszín vízilovakkal, narancs csíkos zsiráfokkal, incifinci elefántokkal és puha izékkel. El sem tudom képzelni, mi történne, ha egyszer valaki összegyűjtené a világ összes plüssmicsodáját… Azt hiszem, ha sorba állítanánk őket egy égig érő vitrinpolcon, felérnének a napig!

De ilyesmit csak a világ romlásán kesergő házsártos öregemberek írogatnak. Ne is hallgassunk rájuk…! Van viszont valami, amit tényleg szeretnék elmesélni.

*

Ismertem egy lányt, akinek egyszer megszakadt a szíve. Ne kérdezzük, miért, ne tolakodjunk legbensőbb ügyeibe – mert ugye azt mégsem nehéz belátni, hogy a szív a leglegleg… –, nos röviden: ez a lány szomorú volt. Nagyon. Annyira, hogy napokig a szemét sem nyitotta ki. Vágta a fény a szemét, szúrta a cseresznye pirosa, hasította a hortenzia kékje, karistolta a mentalevelek zöldje, sebesre kaszabolták a színek, mert mind csak azt kiabálta: élünk! Vidámságuk pedig a legfájóbb közöny hidegét fújta a lányra.

Amikor először nyitotta ki óvakodva a szemét, csak a szempilláin keresztül mert nézelődni, hogy az árnyék, a homály puha kendője borítsa be a színek élét. Később sem a világba nézett, csak olvasott, csak olvasott. Fekete betűket fehér papíron. Még később ósdi fényképeket nézegetett. Tudjátok, fekete-fehér képeket, amiken már lágyabb szürkék is láthatók a feketén és a fehéren kívül. Hetekkel később a megszakadt szívű kapott ajándékba egy festményt. Nem fogjátok elhinni! A festő békés, erdőszéli tájat festett, a fák alatt háttal egy lánykát. Csak a keze látszott, ahogy tálkából madarakat etet. A kép fekete-fehér volt, akár a régi fényképek. Sokáig nézegette, volt rá ideje bőven, mert aki ennyire szomorú, az nem jár se kocogni, se shoppingolni, se szülinapi mulatságra. Csak fekszik az ágyában, és olvas vagy képeket nézeget csöndben.

Aztán egy napon mégis felkelt. Kiment a kertbe. Egy tállal. Madarat etetni. És tudjátok, melyik volt az első szín, amelyikre rá mert nézni? Ó, biztos azt hiszitek, hogy egy vörösbegy vöröse. De nem. Egy cinke égszínkékje.





Tóth Emese Éva, 9 éves
Mi lenne, ha valaki ellopná a színeket a világból?

Szivárvány Alkotóműhely, Inárcs 
Felkészítő pedagógus: Topáné Illés Ildikó


Molnár Krisztina Rita, költő



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése